93. nap
2010. január 16.
Reggel hétkor András és Pelikán segítenek Kiko-nak rendbe tenni a csónakokat. Munka közben találnak egy kis oposszumot, amit András gyorsan ide transzportál, hogy megmutassa nekem. Nagyon aranyos!
Csónakpakolás után átmennek a szomszédos fazendára, elhozzák az ottani felesleges drótot, amit fel tudunk használni a kerítésépítéshez. András meséli, akkora vizeken mentek keresztül, hogy befolyt az utasfülkébe is. A fényképezőt odaadta az anyósülésen utazó Kiko-nak, hogy videózzon, de az minden egyes zökkenőnél megnyomta az exponáló gombot, így lett harminc videónk, amik egy és négy másodperc közötti hosszúságúak.
Délre megint brutál kaja van, én lassan már csak rizsen, babon és müzlin élek. András is.
Délután az új idegenvezető és Fernandó segítségével a fiúk felrakják a trakira a torony lépcsőjét, és kivisszük a toronyhoz. Ott a négy fiú nagy nehezen leszedi a trakiról, és majdnem a rendeltetési helyére kerül, a földön. Felhúzni a helyére, az lesz még egy nagy projekt!
Fernando mondja, hogy több hónapos ittléte alatt most jutott ki másodjára a fazendára, András meg nevet, hogy ő meg csak ma jött ide negyedjére. A kerítés áll a torony körül, helyes kis ajtó is van, már csak a drótot kell behúzni az oszlopokba.
Délután Andrással nekiállunk szilvás gombócot főzni, de mivel szilvánk nincs, ezért barackbefőttből, és a zsemlemorzsát manióka morzsával helyettesítjük. A takarítónő, Héna, kíváncsian nézi, hogy kell csinálni, majd megállapítja, hogy ez nagyon egyszerű. Kicsit elmértük a felkockázást, ezért a végeredmény teniszlabda nagyságú gombóchad (harminc) lett, kicsit vastag tésztával, érdekes manióka borítással, de a miénk és gombóc! Lekvárral megkenve isteni volt! Megkínáltuk vele a helyieket is, túl nagy lelkesedés nem volt a részükről, illedelemből fogyott egy-egy, a többit mi ettük meg. Nem is való ezeknek más, csak rizs, bab meg mócsingos hús! Ilyen finomságot kihagyni…
Este a fiúk számítógépeznek, én nézem a Fazenda-t (itteni Big Brother) a TV-ben. Érdekes, hogy a bent lévők nem veszekednek. Már csak hatan vannak, és tök jól érzik magukat. Rengeteg állat is van a fezendán, tíz tyúk meg kakas, ugyanennyi malac, négy tehén, négy ló egy kiscsikóval, tíz bari, tíz nyuszi, és hatalmas kert. Mindent nekik kell gondozni, ellátni, locsolni. Hajnalba nyúló buli után reggeli etetés és ganézás. Nincsenek is meghízva, mint az otthoniak ennyi idő után!
Andrással este bevetetek még két gyógyszert, hősködik állandóan, hogy ő gyógyszer nélkül is bírja a fájdalmat. Állandóan veszekednem kell vele, hogy ha begyullad a foga, nem fognak hozzányúlni, aztán szenvedhet, mert a gyógyszerkészletünk is véges. Éjfél felé nagy nehezen elalszik.
Csónakpakolás után átmennek a szomszédos fazendára, elhozzák az ottani felesleges drótot, amit fel tudunk használni a kerítésépítéshez. András meséli, akkora vizeken mentek keresztül, hogy befolyt az utasfülkébe is. A fényképezőt odaadta az anyósülésen utazó Kiko-nak, hogy videózzon, de az minden egyes zökkenőnél megnyomta az exponáló gombot, így lett harminc videónk, amik egy és négy másodperc közötti hosszúságúak.
Délre megint brutál kaja van, én lassan már csak rizsen, babon és müzlin élek. András is.
Délután az új idegenvezető és Fernandó segítségével a fiúk felrakják a trakira a torony lépcsőjét, és kivisszük a toronyhoz. Ott a négy fiú nagy nehezen leszedi a trakiról, és majdnem a rendeltetési helyére kerül, a földön. Felhúzni a helyére, az lesz még egy nagy projekt!
Fernando mondja, hogy több hónapos ittléte alatt most jutott ki másodjára a fazendára, András meg nevet, hogy ő meg csak ma jött ide negyedjére. A kerítés áll a torony körül, helyes kis ajtó is van, már csak a drótot kell behúzni az oszlopokba.
Délután Andrással nekiállunk szilvás gombócot főzni, de mivel szilvánk nincs, ezért barackbefőttből, és a zsemlemorzsát manióka morzsával helyettesítjük. A takarítónő, Héna, kíváncsian nézi, hogy kell csinálni, majd megállapítja, hogy ez nagyon egyszerű. Kicsit elmértük a felkockázást, ezért a végeredmény teniszlabda nagyságú gombóchad (harminc) lett, kicsit vastag tésztával, érdekes manióka borítással, de a miénk és gombóc! Lekvárral megkenve isteni volt! Megkínáltuk vele a helyieket is, túl nagy lelkesedés nem volt a részükről, illedelemből fogyott egy-egy, a többit mi ettük meg. Nem is való ezeknek más, csak rizs, bab meg mócsingos hús! Ilyen finomságot kihagyni…
Este a fiúk számítógépeznek, én nézem a Fazenda-t (itteni Big Brother) a TV-ben. Érdekes, hogy a bent lévők nem veszekednek. Már csak hatan vannak, és tök jól érzik magukat. Rengeteg állat is van a fezendán, tíz tyúk meg kakas, ugyanennyi malac, négy tehén, négy ló egy kiscsikóval, tíz bari, tíz nyuszi, és hatalmas kert. Mindent nekik kell gondozni, ellátni, locsolni. Hajnalba nyúló buli után reggeli etetés és ganézás. Nincsenek is meghízva, mint az otthoniak ennyi idő után!
Andrással este bevetetek még két gyógyszert, hősködik állandóan, hogy ő gyógyszer nélkül is bírja a fájdalmat. Állandóan veszekednem kell vele, hogy ha begyullad a foga, nem fognak hozzányúlni, aztán szenvedhet, mert a gyógyszerkészletünk is véges. Éjfél felé nagy nehezen elalszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése