95. nap
2010. január 18.
Reggel a lodgeba hagyjuk Csillát és elindulunk Mirandába, az út 130 km, de ezt az utat nyugodt tempóban 3 óra alatt lehet megtenni. Az út első része (30km) föld út, ugyanannyi időt vesz el, mint a maradék aszfaltos…
A Park Út (Estrada Parque) egyes szakaszai csak egy sávban járható, az is lassabban a szokásosnál, azért sikerül a szomszéd fazenda kocsiját leelőzni. Passoban egy kicsit várni kell a kompra, így beér minket a szomszéd. A hídon, annyi változás történt, hogy kiemelték a beszakadt járműveket és kivágták a legjobban megsérült hídelemet. Kérdezem a kompon, hogy mikor lesz kész a híd, négy hónapot emlegetnek, de az itteni munkatempót figyelembe véve nyolccal kalkulálok.
Buracoban átülünk a kis toyotába és irány Miranda, nem sokáig jutunk, mert a főúton hajtanak 6-700 marhát a boiaderok, három lovas is segít az egybefüggő állatfalon átjutni. A következő akadálynál, egy útterelésnél ismét találkozunk a szomszéd kocsijával, ez a nap már csak ilyen lesz. Az út melletti területek az út teljes hosszában, a magasabb területeket kivéve, mindenhol víz alatt vannak, a Miranda-folyó rendesen kilépett a medréből.
Mirandába érve halljuk, hogy valaki kiabál, de nem tudjuk kinek és miért így nem foglalkozunk vele, keresünk egy utcai sütödést, biztos ami biztos megebédelek, bár csak tíz óra múlt, de ha az ember fogorvoshoz megy, fel kell készülni a legrosszabbra is. A menü grillezett birka, rizs, finom manióka (a lodgeba olyan bűn rosszakat csinálnak) és paradicsom saláta, mire kihozzák a kaját, befut a kiabálós ember, Bolita! Lehet már reggel óta kint vár minket a város szélén?!
Pelikán már nem éhes, pedig az volt, inkább a potya meghívásra hajt, mert Bolita meghívott ebédre hozzájuk, addig ő megnézi hol is lakik a munkásunk. Pont végzek az ebéddel, mire visszajönnek. Irány a fogklinika. Nagy nehezen megtaláljuk, elmegyek a mosdóba fogat mosni, itt legalább le tudom mérni, milyen a hely. A mellékhelyiség első osztályú, így szerintem bent sem lesz gond. Egy bökkenő van, éppen ma nincs rendelés…
Bolita leszervez egy másik fogorvost, ugyanabban az utcában, így áthajtunk. Az orvos neve (Dr. Francisco Yamada Sadayoshi, csak „Szadi Josinak” hívom) alapján második generációs japán, nagy gond nem lehet. A kis otthoni rendelő várójában elég sokan vannak, de Bolita kikérdez mindenkit, kiderül csak egy ember van előttem. Gyorsan sorra kerülők, elmondom portugálul és nemzetközi jelnyelven (mutogatva) mi a panaszom, megnézi. Megdicséri a koronámat, mondja ez nagyon szép és minőségi munka. Abban maradunk, hogy felír gyógyszert és a kezelést az otthoni fogorvosomra hagyja. Megnyugtat, bár milyen probléma van mehetünk éjjel/nappal, fogadni fog.
Mivel a fogorvosunk is csatlakozott a bloghoz így leírom a gyógyszereket, amit felírt nekem.
Azitrolab (500mg azitromicint tartalmaz) ebből naponta egy szemet kell bevenni, 6 napig
Diclosódico (50mg diclofenac) ebből 3x1-et kell bevenni, 5 napig
Sikeresen kiváltjuk a gyógyszert, Bolita villog velünk az utcán, kérdezgetik kik vagyunk, egy ember beszél angolul, ő a szokásos kérdéseket felteszi (honnan, meddig, milyen nyelvet beszélünk otthon, hogy tetszik,…) és mondja ha bármi történik hívjuk fel ő segít, egy bökkenő van, nem cserélünk telefonszámot.
Az üzletek lassan bezárnak, így Bolitáékhoz megyünk ebédelni. Nekem nem sikerült megfejteni a családfát, annyi jött le, hogy sokan laknak a kis házban és a testvérével beszélgettem angolul. Az ebéd, a szokásos: rizs, bab, paradicsom, cékla, valamilyen zöldséges saláta, sült marha, kicsit finomabban elkészítve és kétféle gyümölcslé (ananász, narancs). Az ebéd után kicsit ejtőzünk, mivel minden zárva van, utána veszünk festéket és bevásárolunk, Olíviáék által rendelt csomagot is elhozzuk a boltból, ott látom, hogy a szomszéd fazenda is jön ide, mert nekik is van csomagjuk.
Zsemléért egy másik boltba kell menni, mert akkor kezdték sütni, most már teljesen kész vagyunk, de azért sikerül még háromnegyed órát elbénázni a városban, mert még tankoljunk, vegyünk alkatrészt a kocsihoz, Bolita cuccai is otthon maradtak.
Visszafelé ismét megkapjuk a pirosat, így várni kell, negyed órát minimum. A változatosság kedvéért, itt is összefutunk a szomszéd kocsival, már csak nevetünk, ha szerencsénk van, akkor egyszerre fogunk hazaérni.
Figyelmeztet a kompos, hogy már csak két csavar tartja a kerékagyat, bólintunk, hogy tudjuk, de nincs időnk megcsinálni. Az út visszafelé még lassabb, a jobb kereket is kímélni kell.
Az utolsó 12 kilométer a leglassabb, de szerencsésen megérkezünk és Csillával megbeszéljük az élményeket.
Este dőzsölünk a frissen vásárolt dolgokból, nem is megyünk vacsorázni.
Csilla megjegyzése: a fiúknak nem szabad itthon lenniük, mert akkor egész nap van net!
2010. január 18.
Reggel a lodgeba hagyjuk Csillát és elindulunk Mirandába, az út 130 km, de ezt az utat nyugodt tempóban 3 óra alatt lehet megtenni. Az út első része (30km) föld út, ugyanannyi időt vesz el, mint a maradék aszfaltos…
A Park Út (Estrada Parque) egyes szakaszai csak egy sávban járható, az is lassabban a szokásosnál, azért sikerül a szomszéd fazenda kocsiját leelőzni. Passoban egy kicsit várni kell a kompra, így beér minket a szomszéd. A hídon, annyi változás történt, hogy kiemelték a beszakadt járműveket és kivágták a legjobban megsérült hídelemet. Kérdezem a kompon, hogy mikor lesz kész a híd, négy hónapot emlegetnek, de az itteni munkatempót figyelembe véve nyolccal kalkulálok.
Buracoban átülünk a kis toyotába és irány Miranda, nem sokáig jutunk, mert a főúton hajtanak 6-700 marhát a boiaderok, három lovas is segít az egybefüggő állatfalon átjutni. A következő akadálynál, egy útterelésnél ismét találkozunk a szomszéd kocsijával, ez a nap már csak ilyen lesz. Az út melletti területek az út teljes hosszában, a magasabb területeket kivéve, mindenhol víz alatt vannak, a Miranda-folyó rendesen kilépett a medréből.
Mirandába érve halljuk, hogy valaki kiabál, de nem tudjuk kinek és miért így nem foglalkozunk vele, keresünk egy utcai sütödést, biztos ami biztos megebédelek, bár csak tíz óra múlt, de ha az ember fogorvoshoz megy, fel kell készülni a legrosszabbra is. A menü grillezett birka, rizs, finom manióka (a lodgeba olyan bűn rosszakat csinálnak) és paradicsom saláta, mire kihozzák a kaját, befut a kiabálós ember, Bolita! Lehet már reggel óta kint vár minket a város szélén?!
Pelikán már nem éhes, pedig az volt, inkább a potya meghívásra hajt, mert Bolita meghívott ebédre hozzájuk, addig ő megnézi hol is lakik a munkásunk. Pont végzek az ebéddel, mire visszajönnek. Irány a fogklinika. Nagy nehezen megtaláljuk, elmegyek a mosdóba fogat mosni, itt legalább le tudom mérni, milyen a hely. A mellékhelyiség első osztályú, így szerintem bent sem lesz gond. Egy bökkenő van, éppen ma nincs rendelés…
Bolita leszervez egy másik fogorvost, ugyanabban az utcában, így áthajtunk. Az orvos neve (Dr. Francisco Yamada Sadayoshi, csak „Szadi Josinak” hívom) alapján második generációs japán, nagy gond nem lehet. A kis otthoni rendelő várójában elég sokan vannak, de Bolita kikérdez mindenkit, kiderül csak egy ember van előttem. Gyorsan sorra kerülők, elmondom portugálul és nemzetközi jelnyelven (mutogatva) mi a panaszom, megnézi. Megdicséri a koronámat, mondja ez nagyon szép és minőségi munka. Abban maradunk, hogy felír gyógyszert és a kezelést az otthoni fogorvosomra hagyja. Megnyugtat, bár milyen probléma van mehetünk éjjel/nappal, fogadni fog.
Mivel a fogorvosunk is csatlakozott a bloghoz így leírom a gyógyszereket, amit felírt nekem.
Azitrolab (500mg azitromicint tartalmaz) ebből naponta egy szemet kell bevenni, 6 napig
Diclosódico (50mg diclofenac) ebből 3x1-et kell bevenni, 5 napig
Sikeresen kiváltjuk a gyógyszert, Bolita villog velünk az utcán, kérdezgetik kik vagyunk, egy ember beszél angolul, ő a szokásos kérdéseket felteszi (honnan, meddig, milyen nyelvet beszélünk otthon, hogy tetszik,…) és mondja ha bármi történik hívjuk fel ő segít, egy bökkenő van, nem cserélünk telefonszámot.
Az üzletek lassan bezárnak, így Bolitáékhoz megyünk ebédelni. Nekem nem sikerült megfejteni a családfát, annyi jött le, hogy sokan laknak a kis házban és a testvérével beszélgettem angolul. Az ebéd, a szokásos: rizs, bab, paradicsom, cékla, valamilyen zöldséges saláta, sült marha, kicsit finomabban elkészítve és kétféle gyümölcslé (ananász, narancs). Az ebéd után kicsit ejtőzünk, mivel minden zárva van, utána veszünk festéket és bevásárolunk, Olíviáék által rendelt csomagot is elhozzuk a boltból, ott látom, hogy a szomszéd fazenda is jön ide, mert nekik is van csomagjuk.
Zsemléért egy másik boltba kell menni, mert akkor kezdték sütni, most már teljesen kész vagyunk, de azért sikerül még háromnegyed órát elbénázni a városban, mert még tankoljunk, vegyünk alkatrészt a kocsihoz, Bolita cuccai is otthon maradtak.
Visszafelé ismét megkapjuk a pirosat, így várni kell, negyed órát minimum. A változatosság kedvéért, itt is összefutunk a szomszéd kocsival, már csak nevetünk, ha szerencsénk van, akkor egyszerre fogunk hazaérni.
Figyelmeztet a kompos, hogy már csak két csavar tartja a kerékagyat, bólintunk, hogy tudjuk, de nincs időnk megcsinálni. Az út visszafelé még lassabb, a jobb kereket is kímélni kell.
Az utolsó 12 kilométer a leglassabb, de szerencsésen megérkezünk és Csillával megbeszéljük az élményeket.
Este dőzsölünk a frissen vásárolt dolgokból, nem is megyünk vacsorázni.
Csilla megjegyzése: a fiúknak nem szabad itthon lenniük, mert akkor egész nap van net!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése